Belgium kicsi, de összetett ország. Jelenleg szövetségi állam, amely három régióból áll: a Flamand Régióból, a Vallon Régióból és a Brüsszeli-Fovárosi Régióból. Flandria a legészakibb régió, mely az Északi tenger, Hollandia, Franciaország, Németország és a Vallon régió között helyezkedik el. Flandria népsurusége rendkívül magas, a világon az egyik legmagasabb, 436 fo/km2. (Összehasonlításképpen pl. Magyarország népsurusége 109 fo/km2.) Ennek rendkívül nagy hatása van a környezetre. Kis területen óriási mennyiségu szennyvíz termelodik. Az állami reformokat követoen a felelosség nagy része a régiókra hárult. Például a környezetvédelmi törvényhozás és végrehajtás az egyes régiók hatáskörébe került. Ennek következtében elofordulhat, hogy ugyanazon az országon belül különféle követelményeket léptetnek életbe. Flandriában szigorúbbak a környezetvédelmi törvények, mint a Vallon Régióban. Ennek természetesen szintén vannak környezeti-környezetvédelmi következményei. 1990 óta a háztartási szennyvíz elvezetése és tisztítása Flandriában egyetlen társaság, az Aquafin NV hatásköre. A társaság részvényesei 51% -ban a flamand kormány, 20%-ban a Severn Trent Water International nevu cég és 29%-ban egyéb befektetok. Azonban számos kormány szervezet, önkormányzat, sot magánszemély is tervezett és épített szennyvíztisztító-rendszereket ott, ahol a várható szennyvízkibocsátás 2 000 lakosegyenértéknél (p.e. =LE) kevesebb . Például a VLM, a Flamand Földhivatal is épített gyökérzónás szennyvíztisztítókat. A magánszemélyek sok esetben azért választják ezt a megoldást, mert nincs szennyvízelvezeto rendszer a lakóhelyük környékén. Mint az Európai Unió egyik tagállama, Belgium is köteles figyelembe venni az EU jogszabályokat. Az Európai Unió jogalkotása irányelveket és rendeleteket használ. Az irányelvek (direktívák) eloírják, hogy a tagállamok nemzeti szinten vezessék be az illeto rendelkezéseket úgy, hogy azok az Európai Unió hasznát szolgálják. A rendeletek a nemzeti jogalkotástól függetlenül, közvetlen módon vezetik be a rendelkezéseket a tagállamokban. Az EU rendeletek minden esetben magasabb renduek, mint a nemzetiek. Ha az EU környezetvédelmi politikáját nézzük, három fázist azonosíthatunk: az elso a “tuzfal” v. hígítás (1960- 1975), a második az “end-of-pipe policies" ("csovégi technológiák") (1975-1986), a harmadik egy fokozott “end-of- pipe policy" ("csovégi technológia")  (1986-1992), melyeket a kiváltó okok megszüntetése követ (1992-1998). Az elso generációs követelményeket a Vízminoségi Szabványban olvashatjuk: a rendeletek a szennyezo-anyagok kibocsátását szabályozzák az emberi használatra alkalmazott vizek (ivóvíz, fürdovíz, halastavak stb.) vonatkozásában. A második generációs követelmények, a Kibocsátási Határértékek, a szennyvíz termelojét veszik figyelembe.  Az EU víz-politikájának egyik legfontosabb direktívája a “Víz Keretirányelv” (“Water Framework Directive 2000/60/EC (WFD)” from 2000). Ez a direktíva négy fo célkituzést tartalmaz: ·         Minden fajta víz védelme, felszíni és talajvizeké egyaránt; ·         15 éves határidon belül el kell érni a “Jó “ minosítést; ·         A vizek kezelése, ellenorzése a folyómedrek alapján; ·         A kibocsátás és a vízminoség kombinált ellenorzése.  A legtöbb Nyugat-európai ország a szennyvíz termelojére-kibocsátójára alapozta követelményeit. Például egy cukorfinomító üzemmel szemben más követelményeket támasztanak, mint egy sörfozovel szemben, habár mindkét féle üzem ugyanabba a felszíni vízbe bocsátja ki a szennyvizet. Így történik, pl. Németországban. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban a követelmények kizárólag arra vonatkoznak, hogy mely felszíni vízbe történik a kibocsátás, függetlenül a szennyvíz termelojétol-kibocsátójától. a nyugat-európai országok csak a szennyvíz minoségét veszik figyelembe, míg a dél-európai országok a mennyiségét is. A Víz Keretirányelv egy közbülso, átlagos helyzetet fogad el.
A 10 újonnan csatlakozott kelet- és közép-európai tagállamnak 2010-2015-ig kell elérnie, hogy a direktíva követelményeinek megfeleljen  A 91/271/EEC direktíva fobb kezelési célkituzései.
Fontos feladat volt a tagállamok ún. érzékeny területeinek meghatározása. Flandria valamennyi vizét, ideértve a tengerpartokat is, érzékenynek minosítette. A Brüsszeli Régió szintén érzékenynek minosítette a Zenne folyót. A Vallon Régió szintén érzékenynek minosítette a folyó egyes ágait, foként az ivóvíz-kivét védelmének érdekében. De a Vallon régió nem vette figyelembe, hogy a folyó vize Flandriába is átfolyik, és ott minden fajta vizet érzékenynek minosítettek, majd a víz az Északi tengerbe ér, melynek parti vizei szintén érzékeny minosítést kaptak (az alapveto szolidaritás hiánya). A 91/271/EEC direktíva bevezetése Flandriában: 1990: 30% háztartási szennyvíz à Szennyvíztisztító 2002: 57% háztartási szennyvíz à Szennyvíztisztító 2005: 63% háztartási szennyvíz à Szennyvíztisztító  Probléma: Magas átalakítási költségek, hogy a szennyvíztisztító rendszer direktívának megfeleljen. Pl. 2001-ben az önkormányzatoknak 5 milliárd Euro-t kellett befektetniük a szennyvíztisztítók korszerusítésére (855 Euro/fo). Az egyéb kibocsátást korlátozó intézkedésekkel együtt ez azt eredményezte, hogy a vízminoség a kiemelkedoen rossz és nagyon rossz fokozatból átkerült egy közepes fokozatba, ahogy a fizikai-kémiai és a biológiai változók bizonyítják. Az Aquafin NV becslése szerint a flamand lakosság mintegy 20%-a sohasem fog nagyüzemi szennyvíztisztító rendszerhez kapcsolódni, az o szennyvizük kezelését kisüzemi vagy egyéni szennyvíztisztítókkal kell megoldani. Flamand szabványok (kibocsátott háztartási szennyvíz): 20 -2.000 LE COD                  125 mgO2/l                                           75% tisztítási hatékonyság BOD                  25 mgO2/l                                             90% tisztítási hatékonyság SS                     35 mg/l                                                  500-200pe         70% tisztítási hatékonyság 60 mg/l               <500pe                                                70% tisztítási hatékonyság Nincs szabvány a N és a P szintre; Növényekkel telepített víztisztítók (<500 LE): nincs rá szabvány, ha a levego homérséklete <5°C. A N és P szint szabályozásának ill. az alacsony homérsékletre vonatkozó szabvány hiányának következtében nyilvánvaló lett, hogy a kisebb vizek védelme, ahová az ilyen szennyvíz kerül, nem megoldott. A ‘jó ökológiai státusz’ elérése, amint azt a Víz Keretirányelv eloírja, aligha látszik elérhetonek ezeken az érzékeny, biológiailag értékes vizeken. Az egyáltalán nem szigorú szabványokon túl a gyakorlatban nem is ellenorzik a kibocsátott szennyvíz minoségét és azt sem, hogy a szennyvíztisztítók hogyan muködnek és karbantartják-e oket. Kivétel az Aquafin NV, és még néhány eset. Ez szintén veszélyezteti a felszíni vizek minoségét. A mezogazdasági és ipari szennyvízre ugyanazok a követelmények vonatkoznak: nem lehet a csatornarendszerbe bocsátani (fokozott) kezelése-tisztítása kötelezo; A kibocsátott szennyvízre vonatkozó szabványok: pH                                                   6,5 -9 BOD                                                25 mg O2/l SS                                                    60 mg/l A veszélyes szennyezoanyagok (pl. N és P) kibocsátása kizárólag a “környezetvédelmi engedély”-ben eloírtak alapján lehetséges. A veszélyes szennyezoanyagok kibocsátását meg kell elozni a “Best Available Techniques” (“a llehetséges legjobb technológiák”) alkalmazásával. Az engedélyben szereplo szabványok a befogadó vizek minoségi szabványai szerint kerültek megállapításra. Kisüzemi szennyvíztisztításra a flamand hatóságok a növény-alapú rendszereket részesítik elonyben. Ezek a rendszerek mind gazdasági mind ökológiai szempontból hatékonyabbak.
Gyökérzónás szennyvíztisztítók száma Flandriában Kizárólag a teljesen vagy részben államilag finanszírozott szennyvíztisztítókat dokumentálják viszonylag megfeleloen. A háztartásokban, gazdaságokban egyénileg kialakított szennyvíztisztítók regisztrációja az önkormányzatoknál általában hiányos, így azok meglétét újságcikkekbol, mezogazdasági szervezetek, intézetek hírleveleibol, internetes oldalakról lehet nyomon követni. A nem-tudományos, illetve néhány régióban a tudományos irodalomban végzett alapos kutatást követoen létrejött egy adatbázis, melyben hozzávetoleg 107 olyan szennyvíztisztítót regisztráltak, ahol a gyökérzónás technológiát használják. (Rousseau 2005) Jelmagyarázat:  FWS: Free-Water-Surface HSSF: Horizontal Subsurface-Flow VSSF: Vertical Subsurface-Flow  Többfajta gyökérzónás szennyvíztisztító muködik Flandriában a szabadfelszínu víztisztítótól a vertikálison (vízszintes folyásún) keresztül a horizontálisig (függoleges folyásúig), illetve ezek minden lehetséges variációjáig. Itt jegyeznénk meg, hogy ezen szennyvíztisztítók többségét kizárólag közönséges náddal (Phragmites australis) ültették be. Ezeken a szennyvíztisztító rendszereken kívül, melyek tulajdonképpen másodlagos kezelési rendszernek minosülnek, vannak harmadlagos kezelési rendszerek is, ahol a természetes tisztító rendszereket kombinálják a hagyományos típusúakkal a rugalmasság és a hatékonyság növelése céljából.